Rákosvidék helytörténet         

  A Rákosvidék a Rákos-patak völgyében, és az Õs-Duna lösszel és futóhomokkal borított, a Duna közelében lévõ teraszoknál 50-60 m-rel magasabb kavicsteraszokon terül el. Két, mind méreteit, mind jelentõségét tekintve meghatározó városrésze Rákoscsaba és Rákoskeresztúr. 

Rákoscsaba

Rákoscsaba legkorábbi elnevezése egy 1067-ben kelt oklevél alapján Chaba Racusa (Csabarákosa) volt. A korábban feltehetõen hercegi birtokot Géza király eladományozta az Aba nembéli Péter ispánnak, aki az említett oklevélben tovább adományozta a századi monostornak. A falu Árpád-kori templomának alapfalait és a körülötte lévõ temetõ nyomait 1904-ben a református templom alapozásánál találták meg.  A tatárjárás során elnéptelenedett terület 1330-ban tûnik fel újra Csaba néven, mint a Széchy család birtoka. A falu gyakran szerepel a XIV. századi oklevelekben is. 1535-tõl Werbõczy István a birtokosa. A török kor végére elnéptelenedett falut a XVII. század végén az Újszerzeményi Bizottság az idegen származású gróf Hardek és a báró Laffert családnak juttatta, akik szlovák telepesekkel népesítették be. A lakosság 1840-ben megváltotta magát a földesúri terhek alól, és elindult az önálló községgé fejlõdés útján. Az itt lakók többsége még száz év múlva is elsõsorban mezõgazdasággal foglalkozott, de fejlett kisiparral is rendelkezett. A Rákos-patak partján négy vízimalom is dolgozott ebben az idõben. A település fejlõdéséhez nagyban hozzájárult az Északi Vasút 1868-ban megnyitott Pest - Hatvan közötti vonala, melynek a községnél állomása volt. (Igaz a vasútat a Rákos patak északi oldalán vezették, és így a vasútállomás a ma hivatalos városrész-határon kívül esik.) A község 1950-tõl lett XVII. kerületként a fõváros része, de még ekkor is megtartotta - máig is meglévõ - mezõgazdasági jellegét. 1959-65 között 10 mezõgazdasági üzem mûködött a területén, melyek ezután a Rákosvölgye és az Összefogás Tsz-ben tömörültek. Rákoscsaba részeként az 1920-as években alakult ki Rákoskert, a Pesti út és az újszászi vasútvonal között, kertes-családi házas beépítéssel. A városrészt szerencsére elkerülték a nagy lakótelep-építési hullámok, és ezáltal megõrizte családias jellegét.

Rákoscsaba-Újtelep

A Rákos-patak északi partján, a XX. század elején Rákoscsaba részeként új parcellázásokkal kialakított terület. Jelentõségét jelzi, hogy hamarosan külön vasúti megállót is kapott. A mai városrész területén található a Rákoscsabai Strandfürdõ is.

Rákoskeresztúr

A városrész története a régészeti leletek alapján a honfoglalás koráig nyúlik vissza. Elsõ írásos nyoma Pousarakusa (Posarákosa) néven egy 1265-ben kelt oklevélben található. Nevét feltehetõen elsõ birtokosáról kapta. Az említett oklevélben a birtokot a felhévízi keresztesek kapták meg, akiknek templomát (a szentély alapfalait) 1962-ben tárták fel. A középkori falu a török idõkben teljesen elpusztult, az 1690-95-ös összeíráskor mindössze nyolc jobbágy- és két zsellércsalád lakta. 1727-tõl már mint szervezett község szerepel, tényleges újratelepítése azonban meglehetõsen késõn, 1770-ben történt meg. Ebben az idõben a falu a Podmaniczkyak birtoka volt, akik 1750-ben a település központjában kastélyt is emeltek. A betelepülõk a németországi Indningbõl, Pürbõl, Steinachból és Tauplitzból érkeztek. A községbõl 1880-ban Rákoshegy, 1907-ben pedig Rákosliget vált le és lett önálló. Az 1882-ben megépült Rákos - Újszász - Szolnok vasút, ami a mai városrész határán haladt, jelentõsen megnövelte a birtok értékét. A jellegzetes agrárközségben a XX. század elején jelentõs fejlõdésnek indult a kisipar is. (Az Ipartestületnek 1930-ban már 160 tagja volt.) 1950-tõl a korábban kivált községekkel egyesítve lett a fõváros XVII. kerülete. A Rákos-pataktól, illetve pontosabban a Pesti úttól délre elterülõ településközpont rekonstrukciójára 1971-tõl az 1980-as évek végéig került sor. Az átépítés 3 ütemében több mint 1000 régi lakást szanáltak, és helyükön megközelítõleg 8000 lakás és számos szolgáltató- és közintézmény létesült. A nyolcvanas években épült be a Pesti út és a Rákos-patak közötti Kaszálórét is.

Rákoshegy

A terület a XIX. században a Podmaniczky család birtoka volt. Az 1882-ben megépült Rákos - Újszász - Szolnok vasút, ami a mai városrész határán haladt, jelentõsen megnövelte a birtok értékét. A majd az egész "Rákosokra" kiterjedõ területet 1890-ben a Podmaniczkyak vállalkozóknak adták el. Rákoshegyet Fuchs Ignác vásárolta meg és parcelláztatta. A közigazgatásilag Rákoskeresztúrhoz tartozó elsõ telepet, ahol 1892-ben épült fel az elsõ ház, feleségérõl Zsuzsánna-telepnek nevezték. Mai nevét az 1900-as évek közepétõl viselte, de hivatalosan csak 1913-tól nevezték így. Ekkor már saját vasútállomása is volt a telepnek. 1921-ben kivált Rákoskeresztúr kötelékébõl, és 1922. január 1-tõl 1949. december 31-ig önálló község volt. 1950-tõl a XVII. kerület része, a részletes információkat lásd lentebb, a kapcsolódó objektumok listáján Budapest, XVII. kerületre kattintva.  

Rákosliget

A XIX-XX. század fordulóján Cinkota határán, a Szilas-pataktól délre a Munkásbiztosító Pénztár a munkások lakásproblémájának megoldására létrehozta a Munkásotthon lakótelepet. Az alapító munkások azonban nem bírták a telekvásárlással és az építkezésekkel járó tetemes költségeket, és a biztosító sem volt képes ebben az idõben hitelekkel áthidalni a tõkehiányt. A telkeket és házakat így köztisztviselõk, kisiparosok és kereskedõk szerezték meg. A gyorsan fejlõdõ település 1907-ben már elszakadt Rákoskeresztúrtól, és Rákosliget néven önálló község lett. A II. világháború elõtt Rákosliget volt a legjobban közmûvesített Pest környéki település (a házak 95,4%-ában volt víz és villany), ugyanakkor megõrizte családi házas telep jellegét. 1950-tõl a fõváros XVII. kerületének része.

Régiakadémiatelep

Rákoskeresztúr területének egy része, az 1873-ban Podmaniczky Zsuzsannával kötött házassága révén került gróf Vigyázó Sándor tulajdonába. Fia, Ferenc, neves jogász és a fõrendiház tagja, utód nélkül halt meg, és birtokait, valamint értékes gyûjteményeit - apja akaratának megfelelõen - a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. A mezõgazdasági területek parcellázását az új tulajdonos, az MTA kezdeményezte, és így alakult ki az 1930-as években Rákoskeresztúr község részeként a családi házas Régiakadémiatelep, majd 1950 után, már Nagybudapest részeként az Akadémiaújtelep.

Az önálló községek és a hozzájuk tartozó kisebb-nagyobb telepek 1950-tõl váltak XVII. kerületként a fõváros részévé, de némelyik még ekkor is megtartotta - máig is meglévõ - mezõgazdasági jellegét. Rákoscsaba területén 1959-65 között 10 mezõgazdasági üzem mûködött, melyek ezután a Rákosvölgye és az Összefogás Tsz-ben tömörültek. A legtöbb városrészt szerencsére elkerülték a nagy lakótelepépítési hullámok, és ezáltal megõrizték családias jellegüket. 1950 után, már Nagy-Budapest részeként épült meg a ?Régi" szomszédságában a különleges mértani alaprajzú Akadémiaújtelep. Rákoskeresztúron, a Rákos-pataktól, pontosabban a Pesti úttól délre elterülõ településközpont rekonstrukciójára 1971-tõl az 1980-as évek végéig került sor. A nyolcvanas években épült be a Pesti út és a Rákos-patak közötti Kaszálórét is.         

Rákoskeresztúr nevének eredetérõl       

  Rákoskeresztúr csak 1950-tõl, a korábban kivált községekkel egyesítve lett a fõváros XVII. kerülete. Mint település, elsõ írásos nyoma egy 1265-ben kelt oklevélben található. Vajon mi Rákoskeresztúrnak, mint településnévnek az eredete? Rákoskeresztúr, három tõsgyökeres magyar szó összetétele: Rákos, kereszt, és úr. Ennek ellenére, megfejtése mégsem olyan egyszerû!  A település tatárjárás elõtti nevét nem ismerjük, legalábbis eddig nem került elõ olyan oklevél, amelybõl a Pest melletti Rákoskeresztúr neve azonosítható lenne.  Legõsibb nevét talán még az avarkorban kell keresnünk. A Pest melletti megkülönböztetés azért hangsúlyos különösképpen, mert a történelem folyamán Magyarország területén 36 Rákoskeresztúr volt található. E gyakori Rákoskeresztúr elnevezések a legvalószínûbben a keresztes vitézektõl kapták nevüket, akiket IV. Béla királyunk a tatárjárás után, az ország védelme céljából telepített az ország különbözõ vidékére. Az oklevelek - már a sok ily nevû helység miatt is - gyakran említik Rákoskeresztúrt Dominus crucisként és Rákoskeresztúr faluját Villa domini crucisnak.  A mi Keresztúrunk tatárjárás utáni elsõ oklevélbeli említése merõben más alakban jelenik meg V. István (akkor még ifjabb) király 1265. évi oklevelében Pousa Racusa néven szerepel.  Károly Róbert 1326. és 1327-i okleveleiben már Szentkereszt a falu neve. Az 1396. május 6-án és 1400. szeptember 9-én kelt Zsigmond-kori okleveleken falunk nevét Keresthwr alakban találjuk, aminek az olvasata nyilván Rákoskeresztúr. Legkorábbi térképünkön, az 1528. évi Lázár deák-féle térképen Kerstur alakban bukkanunk rá.  A török hódoltság korában, az 1562. évi adóösszeírásban (defterben) Körösztös puszta, Rákoskeresztúr puszta, Rákoskeresztúr falu néven szerepel és Körösztösnek említi Evlia Cselebi, török világutazó is.  1657-ben Szelényi János itteni birtokos Rákoskeresztúr-ként jelöli meg. Az 1664.évi térkép falunkat ugyancsak Kerstur néven említi.  A XVII. század végén Hevenesi Gábor kéziratban maradt térképén Kerestur alakban lálható. Az 1699. évi összeírás Rákoskeresztúrnak említi és a XVIII. századi gyakori országos és megyei összeírások ugyancsak Rákoskeresztúrként jelölik, elõfordul azonban Kereszt Úr ortográfia is.   1800-tól Rákoskeresztúr a falunk neve, amikor is az írásbeliség elterjedésével és a postajáratok bevezetésével a sok más Rákoskeresztúr falutól való megkülönböztetésül - a Rákos-patak után - meghatározó jelzõként alakult ki helységünk végleges neve.   Végezetül Pesty Frigyes 1864. évi kéziratos Helységnévtárában még egy újabb elnevezés is felbukkan Keresztút formában, de ezt csak szájhagyományként említi az összeírás, így ennek történelmi hitele nincs!        

(Forrás: www.rakosinfo.hu)